A kaktuszokat általában a forró sivatagok növényeivel azonosítjuk, azonban számos olyan fajuk van, amelyek hazánk teleit is minden gond nélkül átvészelik a kertben. Pár szabályt kell betartanunk ahhoz, hogy a télen, a hó alól kikandikáló szúrós növények tavasszal új életre keljenek, nyár elején pedig virágpompájukkal díszítsék fel a sziklakertünket.

E növények többnyire Amerika száraz területeiről származnak. Száruk víztárolásra alkalmassá, pozsgássá alakult át, leveleik pedig tüskékké módosultak. Ennek két előnye is van a növény szempontjából. Levél híján kisebb a párologtató felületük, tehát jobban tudnak a kevés vízzel is takarékoskodni. Másrészt e fegyverzettel a szintén víz híján a nedvdús növényeket kereső állatokat is képesek maguktól távol tartani.
Színezetük, méretük, formáik, tüskézetük nagyon változatos: vannak kicsik, párnaszerűen tömött telepeket alkotók, "medvetalp" formájúak, elágazó törzsűek, nagyra növők stb.
Egy részük télálló, vagyis nem okoz számukra gondot sem a hideg, sem a csapadék. Kezdőknek a strapabíróbb Cylindropuntia, és Opuntia nemzetségek télálló fajaiból érdemes válogatni. Ezek nagyobb növénykiállításokon, vagy hazai magángyűjtőktől ma már könnyen beszerezhetők.

Szutorisz Gyula budapesti, Csoport utcai gyűjteményében több mint hatezer növény él, melyek között jelentős értéket képvisel a télálló kaktuszok gyűjteménye is. A szakember által kidolgozott télállósági kategóriákat ma már nemzetközi szinten is alkalmazzák.
Ezek a következők:
T.20.: TÉLÁLLÓ: sziklakertben takarás nélkül tarthatók, -20°C-ig
F.20.: FAGYÁLLÓ: szabadban takarva, télen szárazon tartandók, -20 °C-ig
MF.10.: MÉRSÉKELTEN FAGYÁLLÓ: fűtetlen üvegházban tartható, -10 °C-ig
Az első csoportba tartozó növények a legszélsőségesebb körülményeket is átvészelik. A második csoportba sorolható fajok szárazon-teleltetése azt jelenti: takarnunk kell őket, hogy ne hulljon rájuk hó, ami aztán az enyhébb napokon elolvadva, a tél közepén beöntözi a növényeket. A harmadik csoport tagjai is szárazon tartandók télen, ám mivel fagyállóságuk mérsékelt (hazánkban nem ritka, hogy -10 °C alá süllyedjen a hőmérséklet), ezért fűtetlen üvegházban célszerű teleltetni ezeket a növényeket.

E télálló-fagyálló fajok hideg elleni védekezési módszere ma sem tisztázott teljesen. Az azonban szemmel látható, hogy ősszel a növények vizet veszítenek, megráncosodnak, elfekszenek a talajon. Ennek lényege feltehetően, hogy a kiszorított víz miatt testnedveik besűrűsödnek, ásványi-anyag koncentrációjuk megnő, ezáltal fagyáspontjuk is alacsonyabb lesz.
Amikor egy növény fagy miatt elpusztul, akkor a testében lévő víz jéggé kristályosodik, és ezek az éles-hegyes jégkristályok átdöfik a sejtfalakat, ami a növény halálához vezet. A télálló kaktuszok az őszi vízvesztéssel gondoskodnak arról, hogy minél kevesebb víz maradjon testükben, és testnedveik fagyáspontja minél alacsonyabb legyen. Tavasszal a fagyok elmúltával pedig vizet vesznek fel, ráncaik kisimulnak, a növény felegyenesedik, és kezdődhet az újabb vegetációs időszak.
A pangó víz, azaz a töveknél összegyűlő olvadó hólé végzetes lehet e fajoknak. Ez ellen kétféle módon védekezzünk.
Ültetésük előtt a talaj alsóbb rétegeibe helyezzünk be egy kavicsokból álló drénréteget, ami a gyors vízelvezetést szolgálja. Amennyiben cserépben tartjuk őket, akkor a cserép aljára először szintén egy néhány centiméteres kavicsréteget töltsünk.
A kaktuszaink talaja legyen jó vízáteresztő, azaz keverjünk bele homokot, kertészeti perlitet, apró szemű kavicsot, de ne tartalmazzon, vagy csak minimális arányban tőzeget.
Előnyös, ha kaktuszainkat a ház déli oldalára ültetjük, ez ugyanis a Nap járásából adódóan kevéssé fagyzugos hely. Jó, ha egy kis dombra telepítjük őket, de az is elegendő, ha a lejtési viszonyokat úgy alakítjuk ki, hogy a víz azonnal elfolyjon a tövek mellől.

Ha télálló kaktuszaink telepítésénél a fenti tanácsokat megfogadjuk, nem sok gondunk lesz velük. A talaj tápanyagtartalmának tekintetében nem válogatósak, növényvédelmi kezelésre is csak a legritkább esetekben van szükségük.
A környező növényzet növekedése miatt fordítsunk figyelmet arra, hogy a kaktuszok helye mindig tűző napon legyen. A mellettük növekvő dísznövényeket ezért rendszeresen metsszük, hogy ne árnyékolják kaktuszainkat. Az árnyékban élő egyedek ugyanis a fényt keresve megnyurgulnak, ezáltal díszítőértéküket is elveszítik, nem fognak virágozni, fogékonyabbá válnak a betegségekre, és a téltűrő-képességük is csökken.
A télálló kaktuszaink környékének gyommentesen tartása ebből következően két okból is fontos. A nagyra növő gyomok árnyékot vetnek növényeinkre, ami az előbb leírt problémákat vetik fel, másrészt a tüskék miatt a nagy gyomok kiszedése nem egyszerű feladat. Ezért fontos a rendszeres gyomlálás, amit megkönnyíthetünk, ha a növények környékét apró kavicsokkal szórjuk be, így akadályozva a gyommagok kikelését.

A télálló kaktuszok többsége nagyon egyszerűen szaporítható. A kifejlett szártagot - amelyen már a fajra jellemző tüskézet kialakult - levágjuk, pár napig hagyjuk a sebfelületet beszáradni, majd elültetjük. Az első néhány öntözést érdemes gombaölő-szeres vízzel végezni - a biztonság kedvéért. Az elültetett szártagok 3-4 hét alatt begyökeresednek.
Magról is szaporíthatjuk növényeinket: ezt bizonyítja, hogy nem ritkák a sziklakertben a kaktusz vadkelések, amikor a szétszóródó magok egyszer csak kihajtanak. Magról szaporított példányoknál azonban nem mindig lehetünk biztosak a fajtaazonosságban, hiszen nem tudjuk melyik példány virágpora volt a megtermékenyítő.
A télálló kaktuszokat egyébként a többi kaktuszhoz hasonlóan szobában is tarthatjuk, csak eben az esetben is figyeljünk a téli pihenőidőszakra. Ekkor 5 °C körüli hőmérséklet, világos hely, és öntözés nélküli tartás az ideális számukra.

http://www.gazlap.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=252

KEDVES OLVASÓM!

Igéretemhez híven, a kaktuszok növényvédelméről írtam egy cikksorozatot.

Előre jelzem és egyben elnézést is kérek, de sajnos az ide vonatkozó fotóanyagom, hiányos, ezért nem mindig tudom bemutatni a vonatkozó kárósító szervezetek kár- vagy kórképet. Mindezen túl, ajánlom kedves figyelmükbe az ide kapcsolódó régebbi írásaim tanulmányozását. Elsősorban „ A nyár végi és az ősz eleji növényvédelmi munkák” című sorozatomat. Ezekben a részekben meg lehet találni a tárgyalás alatt álló növényi kórokozókról vagy állati kárósítótokról szóló részletesebb tájékoztatásokat.

Bizonyára igen jól tudják, hogy a kaktuszok (szukkulensek, pozsgások) döntő többsége napfényes, meleg, száraz vidéken él, de megtalálhatóak mérsékelt égövi környezetben is. Nem szólva változékony alak gazdagságukról, nagyságukról valamint csodás virágzatukról.

Hazánkban a kaktusz nem őshonos növény és mégis az 1600 évek közepén - az akkori növényeket leíró könyvekben - már említést tesznek róluk. Jelenleg a hazai dísznövények között számtalan faja megtalálható. Sokan gyűjtik és tartják őket.

A kaktuszok növényegészségügyi problémáit (ahogy más dísznövényeknél is) két csoportra oszthatjuk.

Egyik csoport: tartási hibák.
Másik csoport: kárósító szervezetek által okozott problémák.

Tartási hibák, gondok:
Ahogyan a fentiekben is jeleztem, a kaktuszok nagy hányada a napfényes meleget és a szárazságot kedveli.
Ezeknél a növényeknél a tulajdonosok nem minden esetben veszik figyelembe a növény tartásához szükséges speciális igényeket, különösen ott nem, ahol számtalan szép szobanövény között egy - két kaktusz is megtalálható.

Alapvető tartási hiba a TÚLÖNTÖZÉS, aminek következtében a növény gyökérzete megfullad. Túlöntözés miatt gyakran másodlagosan gombakárósítók is fellépnek és a növény „kirothad”. A kaktuszokat mindig a fajtájukhoz igazítva öntözzék. Azt tanácsolom, hogy inkább szomjazzon, mint túl sok vizet kapjon. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a kaktuszok alapvetően a szárazságkedvelő növények közé tartoznak. Túlöntözés esetén a gyökér rothadásán túl, a növény hajtásain vízzel teli óriássejtek is képződnek, melyek szárazabb körülmények között beszáradnak, elparásodnak. Ez a jelenség az atka kártételével is könnyen összetéveszthető.

További jó tanács: a kaktuszokat lehetőleg szobahőmérsékletű vízzel öntözzék!

Amint az már említettem a kaktuszok a fénykedvelő növények körébe tartoznak. A téli hónapokban kevés természetes fényhez jutnak, ezért a növények megnyurgulnak, szöveteik fellazulnak, színük halványabbá válik, virágzatuk nem fejlődik ki megfelelően vagy a virágok idő előtt el is halhatnak. A megnyurgult, laza szövetű növényeken könnyebben megtelepednek a szívó kárósítók vagy a gombabetegségek is. Tavasszal, amikor a téli teleltetőből a növények kikerülnek a szabadba, óvjuk őket a túl erős napfénytől, ugyanis, ha hirtelen erős tavaszi napfény éri őket, a növények zöld részein kisebb-nagyobb kiterjedésű, fehéres majd barnulásos elhalásos foltok alakulhatnak ki, amelyek akár tartósan is megmaradnak.
Érdekesség képpen megemlítem, hogy az Epiphyllum és a Phyllocactus fajoknál az erős napsugárzás hatásra a hajtások felső része megvörösödhet.

A páratartalomból fakadó tartási gondról nem írok, mert a lakásokban általában kevés a levegő páratartalma és ez a kaktusz tartásánál mindenképpen előnyt jelent. Ámbár vannak olyan fajok (Epiphyllum, Phyllocactus), amelyeknél a kevés páratartalom miatt virág elhullás fordulhat elő.

Növényegészségügyi gondok, problémák:
A kaktuszokon - ahogyan minden dísznövényen - különféle kárósítók telepedhetnek meg és károsíthatják őket.

Növényi eredetű károsítók: vírusok, mikoplazmák, gombák.

Állati károsítók: atkák, fonálférgek, levéltetvek, pajzstetvek, csigák, rovarok.

VÍRUSOK:
Kaktusz fehérfoltossága (Kaktusz X vírusa): A kaktusz gyűjteményekben általánosan elterjedő kór. Fő tünete: a növény a fejlődésben visszamarad, rövidebb életű, gyéren hoz virágzatot vagy már a bimbókat elhullatja. A leveles fajoknál halvány, bemélyedő foltok képződnek, melyek összefüggő fehéres beszáradó szövetrésszé folynak össze. Terjedése: szerszámokkal, vágóeszközökkel valamint a növény nedvével.
Védekezés: az állományból a fertőzött növény eltávolítása, megsemmisítése. A használt eszközök fertőtlenítése.

Kaktusz gyűrűsfoltossága (Opuntia vírus):> Leggyakrabban az Opuntia fajokon észlelhető, de az X vírussal együtt is fertőz a kórokozó. A fertőzés tünete klorotikus, gyűrűsen terjedő, egyre nagyobbodó folt.

Terjedése és a védekezési mód megegyezik a Kaktusz fehérfoltosságánál leírtakkal.

Kaktusz látens vírusbetegsége (Kaktusz-vírus 2):
Kevésbé ismert betegség, amelyet a fent említett két vírus mellett találtak meg. Elsősorban levéltetvekkel terjed.

Védekezés: a fertőzött növény megsemmisítése mellett, a levéltetvek elleni védekezés (ACTARA 25 WP 0,2 %) valamint a használati eszközök rendszeres fertőtlenítése (HYPO 1 % oldattal).

Szaguaro-kaktuszvírus (Saguaro-kaktuszvírus)
Európában, így hazánkban is az Opuntia fajon mutatták ki. A betegség tünete kívülről nem látható, csak vírustesztelés útján lehet kimutatni.

Terjedése: szerszámokkal, vágóeszközökkel és a növény nedvével.
Védekezés: A használati eszközök állandó fertőtlenítése.

MIKOPLAZMA (FITÓPLAZMA)
Kaktusz söprűsődés (Kaktusz- söprűsödés-mikoplazmája)
A fertőzött növényen számtalan oldalhajtás képződik, melyek a lapos levéltagú fajtáknál is gömbölyűek. Az ilyen jelenséget boszorkány-seprűsödésnek is nevezik.

Terjedése: oltás útján tejed, de rovarok is terjeszthetik.
Védekezés: hőkezelés, a beteg növény eltávolítása és megsemmisítése.

Virus és mikoplazma elleni védelem összefoglalása.
Nem egy alkalommal írtam, hogy csak megbízató helyről vásároljanak és fogadjanak el cserepes dísznövényeket, köztük kaktuszokat is. Ha betartják az említett alapszabályt, akkor elkerülhető, hogy a csodás és féltett dísznövény állományuk esetleg az új szerzeménytől megfertőződjön.

Nagy általánosságban: a dísznövénytermesztés területén a vírusok ellen nincs hatékony védelem csak a megelőzés. Megemlítem, ugyan létezik vírusmentesítési eljárás, de ez nem olcsó munkafolyamat. A magas költségek miatt csak az igen értékes növényeknél alkalmazzák. Az eljárás lényege, hogy a növény csúcsi részéből (ezekben még nem fordul elő a vírus) pár darab sejtet kimetszenek és ebből laboratóriumi körülmények között a vírusmentes növényt kinevelik.

A megelőzés közé tartozik a vírusterjesztők elleni (szívás által táplálkozó rovarok) rendszeresen növényvédő szeres védekezés.

Szintén a megelőzéshez tartozik a növényállomány rendszeres és tüzetes átvizsgálása. Amennyiben vírusra utaló kórképet észlelnek, az állományból azonnal távolítsák el a beteg egyedet, amelyet szükség esetén meg is kell semmisíteni.

A részletes részben több esetben említettem, hogy a vírus terjedését elősegíthetik a művelő- és vágóeszközök is. Ugyanis ezekkel, a vírussal fertőzött földdel vagy a növényi nedvvel is átvihető a kór az egészséges növényre. Ha rendszeresen fertőtlenítjük a kaktusz nevelésénél, szaporításánál használt eszközöket, akkor a vírus átvitelének lehetősége a minimálisra szintre csökkenthető.
Fertőtlenítésre HYPÓ 1 %-os oldatát használják. Megemlítem, ha az oltókést láng fölött kétszer áthúzzuk, megsemmisíthetjük vele a rajta lévő vírusokat.

Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a vírustól elpusztult növénynek még a földjét is meg kell semmisíteni. A tartóedényt az említett oldattal alaposan mossák át, sőt az sem árt, ha 1 óráig az oldatban áztatják.

A mikoplazma elleni védelem irányelvei megegyeznek a vírus védelemnél írtakkal.

Zárom ezt a részt, a következő részben a gombás megbetegedésről lesz szó.

Kardos Rezső
szaktanácsadó

Kapcsolódó cikkeink:
Kaktuszok, pozsgások növényvédelme II.
Kaktuszok, pozsgások növényvédelme III.

Kedves Olvasóm!

Írásom második részében a kaktuszokat megtámadó gombás megbetegedéseket mutatom be.

GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEK:
A gombabetegségek a kaktuszféléket is megtámadhatják a talajon keresztül közvetve, közvetlenül vagy levegővel szállított gomba spórával.

A talajon keresztül terjedő gombabetegségek a következők: Fuzáriumos megbetegedés, Fitoftórás rothadás, Helmitóspórium rothadás, Rizoktóniás dugványelhalás.

A levegővel szállított gombabetegségek a következők: Botritiszes betegség (Szürkepenész), Dreslerás betegség. Sajnos a talajon keresztül fertőző gombák is terjedhetnek ilyen módon is.

FUZÁRIUMOS MEGBETEGEDÉS (Fuzárium sp):
A kaktuszfélék egyik legelterjedtebb betegsége. A növény bármely részén jelentkezhet: a gyökéren, a húsos részeken és a virágokon is. Leggyakrabban általában a dugványokon jelenik meg.
A tünetek rendkívül változatosak lehetnek. A fertőzés kiindulása a sebzett növényi részen történik. A betegség a növények szállító szöveteiben tejed, aminek következtében a fertőzött részek megbarnulnak.

A hengeres kaktuszoknál a hajtások fertőzése a talaj magasságában vagy közvetlenül a talajfelszínhez közeli részeken kezdődik.
Tünete: külsőleg besüppedő, rózsaszínű foltok megjelenése. A hajtáson jól láthatók a beteg területek, amelyek sötét színűek, puhán rothadnak, korhadnak. A zöld részektől azonban nem különülnek el élesen. A hosszabb hajtású fajokon a beteg részek annyira befűződnek, hogy a hajtás ketté is törik.

A leveles kaktuszoknál (Rhipsalidopsis stb.) a fertőzés a gyökereken keresztül is bekövetkezhet. A hajtás dugványon néhány nap alatt kis, kerek, vörösesbarna, rothadó foltok láthatóak. Ez a fertőzés általában a fertőzött talajból indul ki valamilyen sebzésen keresztül. A beteg rész kezdetben vizenyős, mélyebb színű, később áttetsző lesz, majd leszárad. (Pozsgásoknál a vizenyős kórkép is ez!) A keletkező foltokban fehéres színű penész gyep jelenik meg, amelyben rózsaszínű területek is láthatóak. Amennyiben a fertőzés a gyökereken keresztül történik, a gyökerek elhalnak, az alsó hajtás részek fakulnak, lankadnak és összeszáradnak. Ezekben az esetekben szerencsére a megtámadott növény felső hajtásai kórokozótól mentesek, ezért ezeket fertőtlenített talajban ki lehet gyökereztetni.

A fuzárium gomba (Fuzárium ssp) talajlakó, spórái több éven át életképesek maradnak.

Védekezési megoldások:
Mindenek előtt a legfontosabb feladat a fertőzés bekövetkeztének megelőzése. A szaporításra használt talajt mindig fertőtlenítsük át és kizárólag ilyen talajba kerüljön a dugvány vagy a csávázott mag. A mag csávázására MYCOSTOP kerüljön felhasználásra 0,05 % oldatban, amelyben a mag legalább 10 percig ázzon. Nem árt, sőt ajánlatos, hogy a beteg növény (amely megsemmisítésre került) tartóedénye az említett fertőtlenítő szeres oldattal átmosásra kerüljön. A betegség észleléskor megkísérelhető (bár nem minden esetben hoz eredményt), hogy MYCOSTOP-os permetszeres lével a növény talaja beöntözésre kerüljön és a beteg növényt is permetezzük le a fenti oldattal. A kaktuszok (pozsgás növények) betegsége ellen alkalmazott növényvédő szerhez ajánlatos minden esetben nedvesítő szert (NONIT 0,15 %) is alkalmazni a jobb tapadás elősegítése érdekében.

Fontos! Dugványozást csak egészséges növényi résszel végezzünk!

FITOFTÓRÁS BETEGSÉG (Phytophthora sp)
Hasonló tüneteket okoz, mint a Fuzárium, azzal a különbséggel, hogy a rothadó részeken kialakult penészgyep finomabb hálózatú, amelyen nem észlelhetőek rózsaszínű foltok. A rothadó növényi rész kezdetben puha, sárgás színű, majd idővel megbarnul. A rothadás a talajjal érintkező növényi részből indul. A betegség felfelé halad és a beteg növényi részeken finom, alig észrevehető, pókhálószerű gombafonalak jelennek meg. Elsősorban a magoncokat, hajtásdugványokat támadja meg a betegség. A fitoftórás megbetegedés nedves körülmények között lép fel. A kórokozó a talajban, a talaj felületén vagy a növényi részeken is fenn tud maradni.

Védekezési megoldások:
Megegyezik a Fuzáriumnál írtakkal. Az alkalmazható növényvédő készítmények a következők:
Talaj beöntözésre: MERPÁN 80 WDG 0,15 %, vagy MERPÁN 50 WP 0,2 %, vagy DITHÁNE M 45 0,2 %

Zöldrész védelme: MERPÁN 80 WDG 0,15 %, vagy MERPÁN 50 WP 0,2 % vagy DITHÁNE M 45 0,2 %, vagy RIDOMIL DOLD MZ 68 WG 0,3 %,

HELMINTOSPÓRIUMOS ROTHADÁS (Helminthosporium sp)
Ez a kárósító is a fiatal növények gyökerét és a közvetlen föld feletti részeket támadja meg.

A betegség tünete: a zöld résztől sötétebb színű, zöldes-barnás, vizenyősnek látszó rothadás észlelhető. A rothadás gyorsan terjed. A rothadó részeken olajbarna színű, bársonyos bevonatú, ovális alakú penész gyep jelenik meg. A beteg növények végezetül elrothadnak és mumifikálódnak. Szakirodalom szerint következő fajták érzékenyek erre a gombabetegségre: Cereus, Euhiocactus, Echinopsis, Ferocactus,

Védekezés: teljes mértékben megegyezik a Fuzáriumnál leírtakkal.

RIZOKTÓNIÁS DUGVÁNY ELHALÁS (Rhizoctonia solani, amely Polifág kárósító csoporthoz tartozik.):
Az egyik leggyakrabban elterjedt betegség, 230 fajta növénynél észlelték, köztük sok dísznövénynél, így a kaktusz féléknél is . A betegség a dugványokat és a magról frissen kikelő növénykéket támadja meg.

A betegség tünete:
Dugványnál: a talajjal érintkező résznél barna-vörös penészgyep (micéliumbevonat) fejlődik. Kezdetben elszórtan barna, besüppedő elhalások figyelhetők meg, ezt követően a dugvány összetöpped, ráncosodik majd elhal.

Magból fejlődő csira növénynél: A fejlődő csirák a talaj felszíne alatt megbarnulnak, elrothadnak. A szikleveles növényl vagy egy-két leveles növényke szártöve vizenyősödik, opálos lesz, elvékonyodik, megbarnul, nedvesen rothad majd drótszerűen összeszárad. A növényke kidől, fokozatosan elhervad és megszárad.

A talajban ez a kórokozó is évekig életképes marad.

Védekezési megoldások:
Talajfertőtlenítés fizikai eljárással vagy növényvédelmi úton, a fentebb említett módszerrel.

Ha a rizoktóniás megbetegedést a dugványokon észleljük, akkor a következők valamelyikével öntözzük be a talajt. MERPÁN 80 WDG 0,15 %, MERPÁN 50 WP 0,2 %, DITHÁNE M 45 0,2 %. A megbetegedett töveket távolítsuk el és a helyét szintén locsoljuk be.

BOTRITISZES BETEGSÉG (Botrytis sp):
Ez is polifág károsító gombabetegség. A növényeket nedves, páradús környezetben támadja meg, illetve a túlöntözött talajú egyedeken is komoly károkat tud okozni.

Tünete: A növények külső részén először klorotikus sárgulás látható, majd a kórokozó a növény belsejébe behatol és ott rothasztja a növény szövetrendszerét. A rothadás súlyosságát jelzi, hogy besüppedt foltok jelenek a növény külsején, a növény belseje teljesen elfolyósodik és szürke színű penész bevonat jelenik meg rajta.

Védekezési megoldások:
A kaktuszféléknél kerüljük a túlöntözést! A magas páratartalmú helyeket rendszeresen szellőztessük!

A beteg növény mindig kerüljön megsemmisítésre, hiszen a gombás növények meggyógyítása lehetetlen. A betegség továbbterjedését tudjuk csak megakadályozni.

Megelőzésre alkalmazható készítmények:
BUVICID F 0,2 %, FOLPÁN 80 WDG 0,0125 %, FOLPÁN 50 WP 0,2 %, DISCUS DF 0,02 %

DRESLERÁS BETEGSÉG (DRECHSLERA SP):
Erre a betegségre a Cereus, az Echinocactus, az Echinocereus, az Echinops, a Ferocaczus, a Navajoa, a Rebutia, a Sclerocactus kaktusz nemzetségek fogékonyak.

Széllel terjedő betegség, amely sebzéseken keresztül fertőz. A fertőzés forrása maga a beteg növény.

A betegség tünetei: a fiatal kaktuszok bőrszövetén, a sebzések környékén, apró, gyorsan terjedő zöldes-barna, vizenyős foltok figyelhetőek meg, majd ezek az egész zöld felületre kiterjednek. A foltokban olajbarna penészgyep fejlődik. A fertőzött növény összetöpped majd elszárad. A betegség terjedését nagymértékben elősegíti a párás, meleg, szellőzetlen levegő.

A kaktusz dugványok az anyanövényről fertőződnek, ezért csak egészséges növényről történjen a dugványok szedése.

Védekezési megoldások:
Tartsuk a kaktuszokat alacsony páratartalom mellett!

A magokat DITHÁNE M 45 0,2 %, INDOFIL M 45 (II) 0,2 % -os vagy permetlében csávázzuk (a fentiekben írtak szerint).
A dugványokat viszont SYSTHÁNE MZ 0,3 % vagy SYSTHANE DUPLO 0,15 % -os, + DITHÁNE M 45 0,2 %, vagy + INDOFIL M 45 (II) 0,2 % os permetlé kombinációba mártsuk.

A lombvédelemnél az itt említett szerek egyaránt felhasználhatók.

Hangsúlyozom csak megelőzésre alkalmasak a növényvédő szerek. A beteg növények kerüljenek megsemmisítésre, a fertőzött talajjal együtt!

Megjegyzésként elmondom, hogy csak azokat a szereket említem meg, amelyek a növényvédő szerek engedélyezési okiratában, a dísznövények védelménél engedélyezve vannak!

A fentiekben a kaktuszfélék legismertebb gombabetegségeivel és az ellenük alkalmazható készítményekkel ismerkedhedtek meg. A következő részben a kisebb jelentőségű kórokozókkal valamint a rovarkárosítókkal fogok foglalkozni.

Kardos Rezső
tanácsadó

http://www.gazlap.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=254

Kedves OLVASÓM!

A következő pár sorban befejezem a kaktuszokat károsító gombabetegségek kitárgyalását, ezt követően pedig az állati károsítókra térek rá.

Fenésedés - levélfoltosság (Gloeosporium sp):
Ez a gombabetegség seben keresztül terjed, ezért seb-parazitának is nevezik.

A betegség tünete: a növényen különböző méretű, kerek, élesen elhatárolt, kérgesedő foltok jelennek meg, amik folyamatosan növekszenek. A megtámadott növény esztétikailag nem tetszetős. Az elhalt növényi részen a gomba sokáig életképes marad.

Védekezés:
Mint már említettem, ez a kórokozó sebeken keresztül fertőzi meg a növényt. A sebzést okozó rovarkárósítók elleni rendszeres védekezés az, amely megelőzésként szolgál. A betegség ellen alkalmazható a FOLPÁN 80 WDG (II)0,125 % -os vagy FOLPÁN 50 WP (II) 0,25 %-os oldata, de még jó a DITHÁNE M 45 0,2 % -os permetlé is. Javaslom, hogy amennyiben a fenti korokozó ellen végezzük a permetezést, akkor rovarölő szert is adagoljunk a permetléhez. Erről még a későbbiekben bővebben lesz szó.

A kémia védekezés mellett, a kaktusszal foglalkozó szakirodalom említést tesz még a következő beavatkozási módról is.
- A betegség folytán kialakult foltot kivágják, a sebfelületet fertőtlenítik (tiszta szesszel történő ecseteléssel), ezt követi az emlitetett védőanyag valamelyikével történik a sebkezelés, majd a végül sebfelület lezárása (pl.: sebviasszal) következik.

Varasodás (Diplodia opuntia):
Elsősorban az Opuntia nemzetségbe tartózó fajokat támadja meg.

Betegség tünete: az Opuntia külső szövetén, barnásszürke vagy sötétszürke, sárgás árnyalatú szegélyű, kerek foltok alakulnak ki. A foltok alatti növényi szövetek (néhány milliméter mélységig száradva) szétesnek. Megjelenhet olyan növényen, amelyiken sebzés történ (pl,: szívókárosító szúrása nyomán), de legyengült kaktuszon is.

Védekezés:
Ez a kórokozó is a elsősorban a seben keresztül jut be. Megelőző védekezés a legfontosabb, azaz a sebzést okozó kárósítók elleni rendszeres védekezés. A betegség első tüneteinek megjelenésekor a következő növényvédő szereket lehet felhasználni:

Növénypermetezés: réz tartalmú, hatóanyagú szerek valamelyikével (ASTRA 0,3 % oldata, CUPROXAT 0,3 % oldata, stb.).
A rezes hatóanyagú készítmények felhasználásánál arra tessék vigyázni, hogy a virágra permetlé ne kerüljön!

A sebeket, a beteg részeket a következő összeállítású permetlével ecseteljük:
Réz hatóanyagú készítmény + FOLPÁN 80 WDG (II) 0,125 % -os vagy FOLPÁN 50 WP (II) 0,2 % oldataik kombinációjával, 7 naponta.

A kaktusz féléken jelenleg ismert betegségekről adtam Önöknek tájékoztatást valamint a megelőzési, védekezési megoldásokról, ezek után áttérek az állati kárósítók bemutatására.

ÁLLATI KÁROSÍTÓK:
A kaktuszok föld alatti (gyökér) és a föld feletti részeit támadják meg. A földben élő károsítók kártételét csak akkor észleljük, amikor már a növényen a kezdeti elhalás tünetei jelentkeznek.
A növények föld feletti részein előbb tudjuk a kárósítók jelenlétét és az általuk okozott kár nyomait észlelni.
Megjegyzem: a dús tüskéjű (szörzetű) kaktuszokon, a kártétel nyomait nehezebb időben észlelni.

Az állati károsítók közül a leggyakrabban előfordulókat sorolom fel, de írásom végén említést teszek azokról is, amelyek a kaktuszokon ritkán vagy csak egyedi esetekben jelennek meg.

Gyökér károsítók - gyökérfonálféreg, viaszos gyökérpajzstetű:

Föld feletti növényi részek károsítói - kétfoltos takácsatka, lapos kaktuszatka, hosszúfarkú kószapajzstetű, apró kaktuszpajzstetű, rövidfarkú kószapajzstetű.

Alkalmi kárósítók: földi ászkák, meztelen csiga, üvegházi szöcske, földigiliszta, egér félék.

GYÖKÉR KÁROSÍTÓK

Gyökérfonálféreg (Meloidogyne incognita)
Az egész világon elterjedt faj. A dísznövények egyik legveszedelmesebb kártevője, amely a kaktuszoknál is gyakori. Az üvegházakban évente 10 - 12 nemzedék, szabadban 3-4 nemzedék fejlődik ki. A hím vékony és hosszúkás, 1,2 mm nagyságú, a nőstény citrom alakú, hossza alig éri el a 0,7 millimétert . A laza szerkezetű talajokat kedveli.

Károsítás tünete: a fertőzött növény lassan fejlődik, beteges, fonnyadt külsejű, majd idővel elhal. A gyökereken kisebb-nagyobb megvastagodást lehet találni. A férgek a megvastagodott részben élnek.

Védekezés: Elsősorban a megelőzésre kell ügyelni. A gyökérfonálféreg által elpusztított növényt meg kell semmisíteni (elégetés), szükség esetén a talajt is. A gyökérfonálférges talajt hő- vagy vegyszeres kezelésben kell részesíteni és a tartóedényről se feledkezzenek meg. A fertőtlenítés menetéről a „A nyár végi és ősz elejei növényvédelmi munkák” című részben igen részletesen írtam és ebben a sorozatomban a vírusokról szóló részben is ejtettem szót. Mindezek mellett még megemlítem a BASAMID 5 G talajfertőtlenítő szert, amely minden kaktuszt tartó számára elérhető.

Viaszos gyökérpajzstetű (Rhizoecus falcifer):
Hazánkban nem őshonos károsító, amely 1936 óta van jelen. Eredetileg szőlő és pálma gyökerein élt, de a pozsgás növények gyökereit is károsítja.

Károsítás tünete: A növény a fejlődésben megáll, súlyosabb esetben elpusztul. A tartóedényből kiemelt növény gyökerén és a gyökérlabda felszínén fehéres bevonat látható. (Ne tévesszék össze, a fuzáriumos gombabetegség tünetével!) A gyökér környékén pedig 2 - 3 milliméter nagyságú viaszos pajzstetvek láthatók.

Védekezés: A fertőzött talajt APPLAUD 25 WP 0,1 % os levével alaposan beöntözzük és ezt a fertőtlenítési eljárást 10 nap múlva megismételjük.

FÖLD FELETTI RÉSZEK KÁROSÍTÓI

Kétfoltos vagy közönséges takácsatka (Tetranychus urticae):
Nagy tápanyagigényű szívó károsító. A kaktusz féléken is megtelepszik. Kedvence elsősorban a fiatal növényi részek.

Károsítás tünete: a növény a fejlődésben lelassul, a szívások helyén parásodás alakul ki valamint az atka a tartózkodási helyét finom, pókhálószerű szövedékkel vonja be. A kárósító sárgás-zöld színű, hátán két sötétebb folt látható. Idősebb korában piros színűvé válik. Súlyos atkafertőzés a növény pusztulását is okozhatja. A sűrű, finom tüskéjű kaktuszok fiatal hajtáscsúcsi részeinél, a károsítás kezdeti tünetét nehéz észlelni. Csak akkor válik láthatóvá a károsodás, amikor az atkák már elszaporodtak. Ez igen veszélyes lehet a kis növésű kaktuszokra.

Védekezés: Arra törekedjenek, hogy a növényállomány atkamentes legyen. A kapott vagy vásárolt növény kártevőmentesítésére nagy gondot kell fordítani. Az új jövevényt 14 napos „karanténba” kell helyezni és érdemes növényvédőszeres kezelésben részesíteni.

Engedélyezett szerek: BIO SECT PERMETEZŐ SZER 2 % -os oldata, ennek SPRAY változta vagy FLUMITE 200 0,05 %-os oldata vagy VERTIMEC 1,8 EC (II) 0,025 %-os oldata.

A két védekezési idő között ne teljen el 7 napnál kevesebb és 14 napnál több. A szerek váltogatásával növelhető a védekezés hatékonysága.

Az atka gyérítés vegyszermentes megoldása, hogy a kaktuszokat időközönként megfürdetik (lezuhanyozzák), aminek következtében igen sok atka lemosódik a növényről.

Lapos kaktuszatka (Brevipalpus russulus):
Kizárólag csak kaktuszféléken él. Üvegházakban és lakásokban gyakran előfordul.

Kárósítás tünete: nem képez szövedéket, mint a közönséges takácsatka. Károsításakor növénytorzulás léphet fel. A többi tünete megegyezik a közönséges takácsatkáéval. A kárt okozó egyed 0,3 milliméter nagyságú, élénk rozsda-piros színű.

Védekezési megoldások megegyeznek a takácsatkánál leírtakkal.

Hosszúfarkú kószapajzstetű (Pseudococcus adonidum):
A trópusokról származó kárósító. A dísznövény kereskedésekben elterjedt, de üvegházakban valamint lakások dísznövényein is megél. A lédús dísznövényeket részesíti előnyben. Többnemzedékes faj.

Károsítás tünete: a kaktusz zöld részein fényes mézharmat látható, amelyen idővel korompenész telepedhet meg. A kárósító csoportosan szívogat. Ez a kártevő 3-5 mm-es, elleptikus alakú, test peremén nyúlványokkal. Teste végén egy pár hosszabb nyúlvány látható. Teste piros színű, fehér viaszszemölcsökkel borított. Helyváltoztató.

Védekezés: APPLAUD 0,1 %-os oldta vagy VECTAFID A/E 1 % -os oldata, BIO SECT PERMETEZŐ SZER 2 % -os oldata, vagy ennek a SPRAY változta, vagy BI 58 EC (II) 0,1 %-os oldata, vagy FYFANON EW (II) 0,15 %-os oldata.

A kezeléseket 10 -12 naponta, legalább 2 alkalommal meg kell ismételni.

Rövidfarkú kószapajzstetű.( Pseudococcus citri)
A hosszúfarkú kószapajzstetűnél írtakkal nagy részben megegyezik.

Különbség: a kárósító testének végén lévő egy pár hosszabb nyúlvány jóval rövidebb, mint rokonáé. Világossárga vagy sárgásbarna színű viaszos pajzsa van, szintén helyváltoztató.

Apró kaktuszpajzstetű (Diaspis echinocacti):
Hódító körútjára Közép- Amerikából indult, innen került a hazai rovarkárosítók népes családjába. Nálunk üvegházakban, lakásokban tud megélni az Opuntia és Echinocactus fajokon.

Kárósítás tünete: a növény részein fehér pajzsok tömege alatt élnek. Erős fertőzés esetén, a kaktusz a fejlődésben visszamarad. A pajzs fehér színű, kerekded, 2 milliméter átmérőjű, a kárósító teste sárga színű és körte formájú.

Védekezés: a hosszúfarkú kószapajzstetű elleni védekezésnél leírtakkal azonos.

ALKALMI KÁRÓSÍTÓK
Ebbe a csoportba azokról teszek említést, amelyek a kaktuszféléket csak ritkán illetve alkalmanként károsítják.

Földiászka (Oniscidae):
Nyírkos, párás helyeken, pincékben, üvegházakban él. A csírázó kaktuszmagokat rághatja meg.

Meztelen csiga (Mollusca):
Nedves körülményt kedvelő kártevő, amely a szabadban elhelyezett kaktuszokat odvasítja.

Üvegházi szöcske (Tachycines asynamorus):
Üvegházakban a kaktuszvetéseken okoz kárt. A csíranövényeket rágja meg. Sötétedés után táplálkozik.

Földigiliszta (Lumbrcidae):
A cserepes kaktuszok földjében hátrányos a jelenléte, mert a talajt túlságosan átlazítja.

Házi egér (Mus musculus):
A telelőhelyekre bevitt nagyméretű, húsos testű kaktuszok testébe járatokat rág.

Összefoglalva:
A kaktuszgyűjteményünkben csak olyan kaktuszt helyezzünk el, amelyről meggyőződtünk, hogy vírustól, mikoplazmától, gombabetegségtől valamint állati kártevőktől mentes. Ha ezt az egyszerű szabályt betartjuk, sok - sok kellemetlenséget előzünk meg vele.

A kaktuszfélék (pozsgások) permetezésénél felhasznált növényvédő szerekhez ajánlatos NONIT nedvesítő szert adni. Ez alól kivételt képeznek a réz tartalmú szerek valamint olajos készítmények (VECTAFID A/E, BIO SECT permetező szer).

A kaktuszok növényvédelméhez csak a dísznövényekhez engedélyezett növényvédő szereket alkalmazzák.
A permetezéseket tilos lakótérben végezni!

A kaktuszok növényvédelménél alkalmazott növényvédő szerek felhasználása előtt minden esetben olvassák át a csomagoló anyagon található előírásokat és ezeket a saját érdekükben mindig tartsák be!

Kardos Rezső
tanácsadó