Önnek is lehet gyönyörű piros, sárga, fehér kaktusza! megmondjuk hogyan!

Nagyüzemi termesztésben az oltás sokszor csak esztétikai indíttatású. Pontosabban szólva a történet az eladásról szól. Így teszik egzotikussá, eladhatóbbá a növényt. A sokféle oltott kaktusz közül a legnépszerűbbek a színes rubinkaktuszok. Ezek valóban életképtelen, ha nem oltják rá őket más kaktuszra. Kivételt képeznek a klorofillt, zöld színanyagot is tartalmazó fajták. Egész évben kaphatók.

A csupaszkehely (Gymnocalycium) nemzetségbe tartoznak a legkedveltebb gömbkaktuszok, amelyek a kezdő gyűjtőknél is rendszeresen virágoznak. A nemzetségbe tartozó fajok többsége gömb alakú, kisebb (3–4 cm átmérőjű) vagy nagyobb méretű, mások félméteresek, oszlopszerűek. Már a 3–5 cm-es növényeken is képződik virág, termés, illetve érik mag. A test színe zöld, barna. A tövisek ritka, kusza elrendezésűek, a testhez simulnak vagy elállnak. A virágok színe fehér, rózsaszínű lilás, ritkán sárga, piros. Magvetéssel szaporítják. Ebbe a nemzetségbe tartozik a rubinkaktusz. Forrás:  Növényházi dísznövények termesztése

A kertészeti árudák, virágboltok kínálatából ritkán hiányzik a rubinkaktusz. Ránézésre a rubinkaktuszoltványok úgy tűnnek a zöld, oszlopos alanyokon, mintha virágrügyek lennének. Mások számára az oltott rubinkaktusz valami genetikailag módosított gyanús képződmény, és sietve elfordulnak.

• A cserepes pozsgások tetején virágrügy látható. Tévedés! Fölül nem virágbimbó látható, sem genetikai módosított torzszülött, hanem oltvány. Megfelelő gondozás mellett hosszan gyönyörködhetünk bennük.
• Az oltott kaktuszt teleltetni kell. Téves! A rubinkaktuszokat nem kell teleltetni, egész évben tartsuk őket szobahőmérsékleten, világos helyen, öntözzük mérsékelten úgy, hogy két öntözés között száradjon ki a talaja.
• Nyáron tartsuk tűző napon. Téves! A tűző nap megperzseli, és a növényen égési hegek keletkeznek. Tartsuk őket világos helyen, de ne tűző napon.

A  Gymnocalycium mihanovichii var. friedrichii, magyar nevén rubinkaktusz a paraguayi Chaco Borealból származik.  Eiji Watanabe japán termesztő magoncai között akadt rá a mutánsokra 1938-ban, és hamarosan megjelent velük a piacon. Közülük oltás nélkül is tartható a részleges klorofillt tartalmazó, a ma is meglévőHibotan Nishiki vonal. Az eleinte kuriózumnak számító kaktuszokat 1960-ban már bárki megvásárolhatta.

A rubinkaktuszok tehát többé-kevésbé klorofill nélküliek, színük legtöbbször rubinvörös, de lehetnek sárgák, narancs sárgák, sőt fehérek is. Ha a növények nem tartalmaznak klorofillt, képtelenek fotoszintetizálni, így csak egy másik zöld kaktuszra oltva lehet életben tartani őket. Így születtek a virágboltba, kertészetbe kapható oltott kaktuszok.

Az alanyt úgy választják meg, hogy növekedési ritmusa és ápolási, tartási igényei hasonlóak legyenek a nemes igényeihez.

Az oltást áprilistól-októberig végezzük el, az alany növekedési időszakában. Az alanynak (az alul található, a gyökeres növény) fejlett gyökérzettel kell rendelkeznie.

Az alany serkenti a nemes növekedését, és ellátja azt tápanyagokkal, mint ahogy a saját hajtáscsúcsával tenné. Oltás során ügyelnünk kell rá, hogy az alany és a nemes edénynyalábjai találkozzanak, csak így képesek „összeforrni”. Az oltás lényege, hogy a vágásfelület közepén kis gyűrűben elhelyezkedő, tápanyagforgalmat lebonyolító edénynyalábok összeforrjanak.

Oltás után az alany sarjait rendszeresen távolítsuk el, mert gyorsabb növekedésével elnyomja a nemest, és tápanyagot von el tőle.

Alanyként a leggyakrabban használt a pithayakaktusz (Hylocereus) nemzetség. A Hylocereus undatus, és aHylocereus triangularis a leggyakoribb faj, amelyet nagyüzemi körülmények között is alkalmaznak alanyként. Sikeresen lehet oltani, és rothadásra kevésbé hajlamos. Azonban legfeljebb 3 évig neveli a rubinkaktuszt. Három év elteltével a rubinkaktuszt át kell oltani, egyébként tönkre megy, és  vásárolhatunk egy másikat. A kereskedőnek jó üzlet!

Bemutatja Tivadar László

Az oltás előkészítése során az alanyt beöntözzük, hogy elegendő vizet szívhasson magába, különben a metszlap beszáradása következtében nagyon besüppedne a felület, és az illesztés nem volna tökéletes, ami a forradás sikerét kockáztatná. Mind az alany, mind a nemes rész teljesen egészséges legyen. A művelet elvégzéséhez szükség van egy nagyon éles késre, lehetőleg szikére, hogy a vágási felületek roncsolás mentesek, egyenesek legyenek. A nemest a legszélesebb része magasságában kell levágni. Az összeillesztésnél lehetőleg az alany felülete legyen a nagyobb. A bordákat körben vágjuk le, hogy ha a vágásfelület besüpped, a bordák és a kiemelkedő bőrszövet ne emeljék meg a nemest. Továbbá szükség van egy befőttes-gumira és egy plasztikkártyára. A plasztikkártya saját javaslatom az oltás eljárásához, mert úgy gondolom, hogy valamelyest növeli a forradás biztonságát, ha nagyon feszes a gumi, akkor sem vágódik bele a nemes kaktusz húsába, ugyanakkor egyenletes nyomást gyakorol az illesztés teljes felületére. Ezen kívül stabilitást is biztosít a guminak, amely nem pattan le a nemesről, akár egyenlőtlen felületek esetén sem, hiszen a kártya bármilyen alak után könnyen formálható és törhető.

A megfelelő befőttes-gumi az, amelyik teljesen kiszorítja a levegőt a vágott felületek illesztésénél, így létre tud jönni a forradás. A gumit a cserép alatt húzzuk át, és leszorítjuk vele a nemest. A gumiszorítást kb. 2 hétig hagyjuk rajta. Ezalatt nyilvánvalóvá válik, hogy sikerült-e az összeforradás. A két növény kompatibilitása abban nyilvánul meg, hogy a nemes növekedik, és sarjakat hoz. Mivel az oltás tavasszal ajánlott, ez rendszerint a nyár folyamán meg kell történjen, legkésőbb őszig. Szükségből (pl. rothadásnak indulás esetén) viszont bármikor lehet oltani, ha elegendő fényt, páratartalmat és kb. 20 oC-t tudunk biztosítani.