http://kaktuszkert.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1087149

„Kaktuszok a hóban”

A télálló kaktuszoknak pozsgásoknak is van egy különleges bája, a jelenleg rendelkezésre álló fajok és hibridek minden gyűjtőnek örömére lehetnek.
Ehhez szeretnék az oldalon néhány hasznos tanácsot, tapasztalatot adni.

                    Télálló kaktuszok és egyéb pozsgások a szabadban.
A xerofita növények alkalmazkodtak a száraz körülményekhez. A szukkulens (pozsgás) szárazságtűrő (xeriphyta) növények, korlátozott vízellátású területeken élnek. A víz tárolására rendezkedtek be képesek vizet tárolni a szárukban (szárszukkulens), levelükben (levélszukkulens), vagy a gyökerekben, (gyökérszukkulens). Kaktuszok, varjúhájak, kövirózsák, Agavék, yukkák közül néhányan alkalmazkodtak a hideg éghajlatokon a fagytűrésre, így képesek túlélni a fagypont alatti hőmérsékleteket. Szinte a világ minden részén előfordulnak, de a kaktuszok elterjedése csak az amerikai kontinensen fordul elő. Természetesen a világ más pontjain is találkozhatunk nagy mennyiségben kaktuszokkal, főleg a mediterrán országokban, de ne feledjük ezek nem őshonosak, csak a széthurcolás eredményeként vannak jelen. Sokan helytelenül egyes pozsgásokat is kaktusznak mondanak, erre van egy régi meghatározás, mely örökéletű, „Minden a kaktuszok pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz”.
Sok kaktuszt és egyéb télálló kaktuszt tudunk tartani egyszerűen a mi éghajlatunkon szabadban, ha kiválasszuk az erre alkalmas fajokat, és eleget tudunk tenni a növények alapvető igényeinek, szükségleteinek. A legfontosabb a talaj vízelvezető tulajdonsága szerkezete, ásványi anyag tartalma és összetétele.

                                                  Télállóság, fagytűrés
Télálló kaktuszok azok, amelyek képesek csökkenteni a sejtek SAP és a víz mennyiségét a testükben annyira, hogy 0 °C alatti hőmérsékleten sem szenvednek fagykárosodást. A meglévő víz a szervezetükben alakul át a fotoszintézis segítségével cukorrá. A kaktusz sejtnedvei így koncentráltabbak, sűrűbbek lesznek, amely úgy működik, mint egy fagyálló folyadék, így csökkentve a fagyáspontot. Ennek elérése érdekében, a növények már ősszel nem vesznek fel vizet. A zöld epidermisz (bőrszövet) színe vörösre, barnásra változik. Ez a folyamat teljesen normális, és védi a növényeket. Testük zsugorodik, elfekszik. Így készül fel a közeledő fagyos hideg télre. Nagy jelentősége van a növényeket befedő hótakarónak, ami mint egy szigetelő párna megvédi az éjszakai fagyos szelektől. A télálló fajok az Amerikai Egyesült Államok magas tengerszint feletti területeitől egészen Kanadáig megtalálhatók. Dél-Amerikában, az Andok magas hegyvonulatain is megtalálhatók, de itt csak rövid fagyos időszakokat kell túlélniük, mert az éjszakai fagyos hőmérséklet után a hőmérséklet akár +10 C0 fok fölé is emelkedhet.

                                                   A sziklakert tervezése.
Sziklakertek a benne levő kaktuszokkal és egyéb pozsgásokkal számos egyedi formákat, színeket, és textúrákat képvisel. A különböző fajok virágai külön kiemelik. Így különleges helyet kel keresnünk a kertben ahol ez a látvány megfelelően érvényesül. A helynek a látványon kívül megfelelő adottságokkal kell rendelkeznie, az élőhelyi igényeknek is.  Megfelelő hő és fény álljon rendelkezésre a nyári és a téli időszakban is. A víz egy másik tényező. olyan helyen kell elhelyezni ahol, nem kap túl sok vizet. Az esetleges gyepet öntöző öntözőrendszer vize ne érje. Távol legyen tető és vízelvezető lefolyótól. A fény és a hő mennyiségét befolyásolja a meredek déli fekvésű lejtő, sokkal nagyobb intenzitású fény és hőmérséklet. Sekély északra néző lejtők biztosítása enyhébb mikroklímájú esetleg kedvezőbb bizonyos növényeknek. A meredekség is befolyásolja a nedvesség szintjét. A meredek lejtő lehetővé teszi, hogy gyorsan víz lefusson, így az erózió veszélye fennáll, hogy a talajt esetlegesen lemossa. A másik fontos szempont a hozzáférhetőség, a közlekedési szokások és a láthatóság és más tényezők. Ideális, ha máshol  helyezkedik el mint a többet használt terület közelében a gyermekek által, és a háziállatok által használt területen Sok növény könnyen megsérülhet, és fájdalmasan sérülést okozhat. Egy Cylindropuntia bokor, egy Agave rozetta, vagy fügekaktusz csoport igen szúrós tud lenni. Tehát a hely kiválasztása nagyon fontos. A növények növekedése, méretei nagyon fontos szempont, amit már ültetéskor figyelembe kell venni. Néhány növény golf labda méretű miniatűr a fügekaktuszok is változóak az alacsony szinte a föld felszínén gyepet alkotó pici növényeken át a hatalmas szártagú láncszerűen terjedő fajokig változik. Egy magas cylindropuntia kaktusz is gyorsan nő, de a kisebb gömbkaktuszok nagyon lassan növekszenek. A legtöbb pozsgás alacsony és lassan növekszik, általában terjedőek és nagy területet elfoglal. Csoportok több méter átmérőjűek is lehetnek. A sedumok gyorsan el fognak terjedni jókora területet elfoglalva. Agávéfélék és Yukkák is nőhetnek 2-4 méter átmérőjű, több méter magasra. A növények ültetésekor vegyük figyelembe, ne ültessünk gyorsnövekedésű fajokat lassúnövekedésű fajok mellé, mert azokra ránőve elnyomhatják azokat. Mindig biztosítsunk megfelelő teret a későbbi növekedésnek.

                                                          Vízelvezetés:
A legfontosabb szempont az vízelvezetés. Nem szabad engednünk, hogy a víz összegyűljön a növények között. Kaktuszok sokkal érzékenyebbek, mint a legtöbb más szívós pozsgás növény a pangó vízre. Ültetés előtt készítsük elő a talajt, keverjük megfelelő talajkeveréket, emeljük ki a föld síkjából, és így megoldottuk a jó víz elvezetést, ami a legfontosabb lépés.

                                                                 Talaj:
A legtöbb kaktuszok és egyéb pozsgások talaja legyen tápanyagban szegény, nem trágyázott. A rendelkezésre álló talajok mindig valamilyen módosítást igényelnek. A legtöbb növény számára alkalmas, és jó fejlődést biztosít a következő keverék.30% a meglévő kert talaja melybe a következőket keverjük hozzá, 30% szerves anyag, komposztos, tőzeges kertészeti föld, 25% 0,4-es sóder, és 15% nagyobb szemcseméretű (borsó méretű) kavics. Tegyünk nagyobb köveket, kis sziklákat. A növények beültetése után, az egész felületet öntsük le durva vagy finom homokos kaviccsal.


                                              Növényeink elhelyezése:
Hazánkban is sikeresen tarthatunk télálló kaktuszok a szabadban, de be kell tartaniuk bizonyos szabályokat. A legnagyobb probléma nem a hideg, az alacsony hőmérséklet, az erős fagy, hanem a magas páratartalom, a téli csapadék, melyet eső formájában kapnak növényeink. A napi magas hőingadozás hatására napközben a hó megolvad, a talaj nedvessé válik, majd éjszaka ismét megfagy, amit ezek a növények nem viselnek el, mert élőhelyükön ez a jelenség nagyon ritka. Hazájukban a tél mindig hideg és száraz, az esetleges hó egész télen megmarad, és csak tavasszal olvad el, szinte nyomtalanul elpárolog. Egyes néhány Opuntia, Gymnocalycium, Echinocereus, Escobaria élőhelyén az éjszakai hőmérséklet nem ritkán -40 ° C körüli hőmérsékletre csökken. Fontos tényező még az élőhelyükön a talaj, mely köves, homokos nagyon jó vízelvezető, ami az esetleges csapadékot azonnal elvezeti a gyökérzóna alá. A legfontosabb, hogy ezeket a növényeket hasonló körülmények közt tartsuk, mint az élőhelyükön. A téli csapadékkal, és a nappali – éjszakai hőingadozás ellen nem sokat tehetünk, ezért a talajukat kell nagyon jól előkészíteni, vízelvezetővé tenni. Ehhez használjunk durva kavicsot, vagy zúzott követ, egy kis humusszal keverve. Ez a réteg biztosítja a téli gyors elvezetését a gyökér szint alá. A vízelvezető réteg legyen legalább 20 cm vastag és az egész sziklakert alatt terüljön el. Az így előkészített vízelvezető rétegre töltsük fel az ültető közeget 15-20 cm vastagságba, melyekbe a növények kerülnek beültetésre. ennek a rétegnek is vízelvezetőnek kell lennie, mely a következőkből álljon. 20 % 1-2 cm-es kavicsot, 30 % 0,4 mm-es szemcsenagyságú folyami sódert, valamint 25% folyami homokot, 25 % nem (agyagos) kerti földet. Úgy rendezzük a sziklakertünket, hogy alakítsunk ki egy 20-30 % -os déli lejtőt. Helyezzünk el nagyobb köveket, amelyeken a természetes látványon kívül más fontos szerepe van. Hozzájárul a mikroklíma kialakulásához, úgy, hogy a nap folyamán felmelegedett kövek naplemente után sokáig tárolják a hőt. A növények beültetése után szórjuk le az egész felületet legalább 4 cm vastagságban apró szemű zúzott kővel. Ez nem csak dekoratív és természetes mely az élőhelyet utánozza. Megakadályozza felcsapódó eső, öntözővíz növényre jutását, a sár felcsapódását, gyorsan, és egyenletesen elvezeti a vizet. Meg akadályozza a talaj erózióját a lejtős területeken, egyenletes talajhőmérsékletet biztosítva. Nem utolsó sorban visszaszorítja a gyomosodást.

                                                            Téli takarás:
Néhány télálló faj képes túlélni a telet, de vannak olyan fajok amik a téli csapadékra érzékenyek. Ezért létre kell hozni egy eső elleni védelmet október elejétől április elejéig. Használhatunk fakeretre szerelt fóliát, vagy például a hullámos poliésztert. Természetesen az egész építményt stabilan kell rögzítenünk nehogy a viharos szelek felborítsák. lejtősre kell építeni, úgy hogy, az egyik oldala legalább 0,5 m re legyen a talajtól a növények fölött. legyen nyitott minden oldalról, hogy lehetővé tegye, a növények friss levegőhöz jutását. A tető alá fújt havat nem szabad eltávolítani, mert ez is védi a növényeket, és megakadályozza az éjszakai fagyok kártételét. A természetes élőhelyükön, a növényeket gyakran hó borítja hónapokon keresztül, ami csak tavasszal olvad el.

                                                                  Fény:
Minden télálló kaktusz és egyéb pozsgás legalább napi 4-6 óra közvetlen napfényt, vagy nagyon erős közvetlen fény igényel a megfelelő növekedéshez és virágzáshoz. A legtöbb kaktuszültetés után szükség lehet időszakos árnyékolás, amíg az új növények hozzá nem szoknak új helyükhöz.

                                                                   Víz:
Az igaz, hogy a kaktuszok és egyéb pozsgások jól hasznosítják a kevés csapadékot, és ilyen csapadékszegény helyeken is megélnek.  A legtöbb kaktusznak szüksége van legalább 14-16 centi vízre évente, a megfelelő növekedéshez és virágzáshoz. A pozsgások víz szükséglete 18-20 cm évente. A megfelelő növekedéshez a növényeknek vízre van szükségük. Öntöznünk kell a vegetációs időszak alatt, amikor a talaj kiszárad, és természetes csapadék nem áll rendelkezésre.
Kiegészítő öntözés általában szükséges a június-augusztusi időszakban, figyelembe kell vennünk a hőmérsékletet, és nem utolsó sorban a páratartalmat. A túlöntözés is sok veszélyt rejt. Zsugorodás és puhaság a vegetációs időszak alatt valószínűleg azt jelzi, szükség van további öntözésre. A növények teltek, és egyenesen a nyár folyamán. Ne öntözzünk augusztus végén, szeptember elején, mert a növények újból növekedésnek indulnak, és az éretlen hajtások a tél kezdetéig nem fejezik be növekedésüket, és ezek elfagynak. Ősszel számos télálló kaktusz veszít nedvességéből, fonnyad, zsugorodik, színt vált vörösödik, elfekszik, gyakran gyökere egy részét is elveszíti, így kezd felkészülni a télre.

                                                     Tápanyag utánpótlás:
A legtöbb kaktusznak és egyéb pozsgásnak is szükségük van műtrágyára. Amely kevés nitrogént, több foszfort és káliumot valamint nyomelemeket tartalmazzanak. A nyári növekedési időszakban. Mindig hígabb oldatot használjunk. Sokan szívesebben használnak vízben oldódó műtrágyát, melyet kerti öntözőkannával jutatnak ki. Lehet lobtrágyázni permetezővel kijutatva május végén, és július elején. De itt is nagyon híg oldatot használjunk, kombinálhatjuk felszívódó gombaölővel és rovarölővel.

                                                    Növényeink gondozása:
A folyamatos gondozás ne csak a gyomlálásra korlátozódjon. A fagyok elmúltával, ha nem esik elegendő csapadék időközönként 10 - 15 naponta öntözzünk. A május és június a legmegfelelőbb idő a tápanyag utánpótlásra „műtrágyázásra”,. Augusztusban a növekedés leáll, már ne öntözzünk. Ebben az időben adagoljunk egy kis kálium-műtrágyát. Ez fokozza az új hajtások beérését, és csökkenti a hideg érzékenységet és pozitív hatással van a növényekre.

                                                  Évszakok

                                                                 Tavasz:

   
Március végén, a virágzási szezon kezdődik. Ha szükséges elkezdhetjük növényeink öntözését. Sziklakertünket tisztítsuk meg a téli törmelékektől, ágaktól, falevelektől, távolítsuk el a télen sérült növényi részeket. Indító műtrágyát lehet alkalmazni nagyon kis adagban. Átültethetjük növényeinket, vagy új növényeket ültethetünk.

           Nyár:                

  
Ha kel öntözzünk, és műtrágyázzunk. Meg lehet kezdeni a szaporításra szánt szártagok szedését. Nyár végére Sok növény befejezi az új növekedést és virágzást. Néhány kaktuszon megjelennek a gyümölcsök. Augusztusban megkezdődik a nyugalmi időszak. csökkentsük az öntözést. már ne műtrágyázzunk.

Ősz:   

                     
Össze lehet gyűjteni, az érett gyümölcsöket. Ne öntözzünk, és ne műtrágyázzunk.
Kényes növények is különös gonddal kell védeni. Elkezdődik a téli felkészülés.
Magával ragadó látvány nyújt a sok növény, ahogy felkészül a télre. Kezdenek látszani a zsugorodás folyamatai, Sok növény színe megváltozik a téli álom kialakulásáig.

       Tél:                 

                                                        
A zsugorodás folytatódik, és drasztikus változtatások mennek végbe, a kaktuszok szinte a földön hevernek, Így akadályozva meg a rájuk nehezedő hó súlyának kártételét. Hótakaró segíthet megakadályozni a fagy kártételét. Így aludva mély téli álmot a tavaszi ébredésig.