Nem minden kaktusz, ami pozsgás

http://www.szepzold.hu/nem_minden_kaktusz_ami_pozsgas

Sulyok Józsefné, 2013. december 17., kedd

A húsos szervezetű növényeket pozsgásoknak vagy szukkulens növényeknek nevezzük. A pozsgás növénytípust elsősorban a mostoha környezeti viszonyokhoz, többnyire a tartós vízhiányhoz való alkalmazkodás hozta létre. A növények sok vízraktározó szövetet tartalmaznak, így a víz felhalmozódásával a növény húsossá, pozsgássá válik.

Ha egy pozsgás növényt mikroszkóppal megvizsgálunk, a testét védő bőrszövet sejtjeiben nagy központi „hólyagocskák” láthatók, melyek bőségesen tartalmaznak sejteket. A bőrszövet a víztartó szövet szerepét is betöltheti, s ha a növényben vízhiány lép fel, a vizet az alatta lévő szövetnek átadja. A sejtnedvben, de még a sejtfalban is öt szénatomos cukorszerű vegyület és számos nyálkaanyag található. A nyálka vízfelhalmozódó képességének döntő szerepe van a növények kiszáradásának megakadályozásában. Segítségével a növény sejtjeinek víztartó képessége megnő.

A pozsgások nehezen szerzik meg a vizet, de a meglévővel jól gazdálkodnak. Mivel bőrszövetük külső fala igen vastag, párologtatásukat minimálisra csökkenthetik. E célt szolgálja a bőrszöveten gyakran jól látható viaszréteg, amely a növények díszítő értékét is növelik.

A pozsgás növények párologtatásában és gázcseréjükben döntő szerepe van a légző vagy gázcsere-nyílásoknak. Az aránylag kevés és kisméretű légcserenyílások működésükben eltérnek a többi, nem pozsgás állományú növényekétől. A pozsgások sztómiákat nappal zárva tartják, vagyis nappal nem párologtatnak, csak éjszaka nyitják fel, rövid időre. Az anyagforgalom is általában éjszaka folyamán bonyolódik le. Az asszimiláció a pozsgásoknál is nappal megy végbe. Az anyagcsere-folyamatok következménye a pozsgások nagyon, lassú fejlődése. A kisméretű lakásokban könnyen elhelyezhetünk olyan pozsgás növényeket, amelyek nem növik ki gyorsan a helyüket.

A pozsgás növények nagy számára jellemző, hogy például a kaktuszfélék családjába csaknem 3 000 faj tartozik. Az összes pozsgáshoz viszonyítva számuk viszonylag mégis kevés.

Földünk sivatagjainak nagy részén az éghajlat jóval melegebb, mint nálunk, de az évi csapadékmennyisége a nálunk lehullottnak legfeljebb csak egyharmadára tehető. Vannak olyan területek, ahol 3-4 év is eltelik anélkül, hogy egyszer is esne eső. Szinte csoda, hogy ezeken a területeken még van élet. Van, csakhogy itt a növények megküzdenek az életük fennmaradásáért. Ez a szárazság elleni küzdelem számos különleges színű, formájú és tulajdonságú növényt hozott létre, melyben gyönyörködhetünk.

Évmillióknak kellett eltelniük, hogy az állandó környezeti viszonyok között a növények, fenn tudják tartani létüket. Ilyen hosszú fejlődés eredménye a szárazságtűréshez való alkalmazkodás is. A pozsgás növények igazi hazája a sivatagok. A sivatagon, félsivatagon élő növények ritkán kapnak esőt, de amikor kapnak, esetleg az egész évi mennyiség esik le egyszerre, víz nélkül pedig nincs élet. A növények létének ez az egyik alapfeltétele. A növényekben lejátszódó fotoszintézisnek is a víz az egyik kelléke.

A levegő széndioxidjából ugyanis a víz és napfény segítségével alakul ki a szőlőcukor. A táplálkozáshoz szükséges ásványi sók felvételéhez is vízre van szükségük, a párologtatáshoz is sok vizet igényelnek. Hogy a növény azt a kevés vizet hogyan tudja felvenni, azt a talaj minősége is befolyásolja. Vannak olyan növények, amelyek a vizet szükségük szerint tudják raktározni és felhasználni (pl. a legtöbb magasabb rendű virágos növények). Egyes alacsonyabb rendű növények viszont vízháztartásukat képtelenek szabályozni (mohák).

A pozsgások hő tűrő képessége is kiváló, pl. a kövirózsák, amelyek 50-60 fokot is elviselnek. Ez a hasznos tulajdonság a vastag bőrszövetnek, a sejtekben lévő szénatomos cukorszerű vegyületeknek és a nyálkaanyagoknak köszönhető.

Kapcsolódó cikk:

Csináld jól! Pozsgások szaporítási trükkjei