LEVÉLKAKTUSZ
(növ.), Phyllocacatus Link, Phyllocereus Miq.), a kaktuszok
génusza 13 fajjal Amerika forró vidékén. Nálunk kis ápolt, elég közönséges
laposszáru alak. Első ága aránylag vékony és hengerded, az utolsók megnyúlt,
lapos és fürészelt szélű tagokká laposodnak. A levélhez való hasonlatosságot
fokozza az, hogy darabjainak még középere is van, mint a leveleknek.
A. Ph.
grandis Lem. 4-6 m. magas, az Antillákon és Guyanában honos, virága nagy, fehér
v. halavány rózsaszin, este nyilik. Nap keltével bezáródik.
A Ph. angulifer
Lem. (l. a Kaktuszok képén) mexikói, virága fehér v. rózsaszin: ága nagyobb- és
mélyebb-fogú.
A Ph. Ackermanni Haw. piros virágú, mexikói, de szobák ablakában
gyakori.
A Ph. phyllanthoides CD. virága élénk rózsaszin, nagyszámú; cserépben
gyakori.
Bár Amerikának legmelegebb részeiből valók, nálunk mégis mérsékelt
üvegházban tarthatják. Ágdarabokról szaporítják, de csak azután ültetik el, ha
már a sebe behegedt.
Phyllocactus hybrida
Mexikó; Cserjésedő,
50-100 cm
(április-június).
Görögül phüllon=levél, katosz=kaktusz. Vadon élő őse
örökzöld tölgyesekben, orchideák között ontja virágait, ahol a nyári
esős évszakban fél évig örökösen esik, párás a levegő, majd jön a téli
évszak száraz meleggel. Ilyenkor a duzzadó hajtások ( s nem levelek!)
mentik át a növényt a következő évre. Mi is télen adjuk a pihenőt, majd
áprilistól bő öntözéssel napon, júniustól félárnyékban tartjuk,
lépcsőkön, teraszon.
Jó néhány anyag szól a kaktuszok
teleltetéséről, viszont igen kevés szó esett a kaktuszcsaládhoz tartozó
levélkaktuszokról, amelyek teljesen másként vészelik át a telet
rokonaikhoz képest.
Kevés
olyan növénykedvelő lakás létezik, amelyből hiányoznak a
levélkaktuszok. Tudni kell róluk, hogy ugyan a kaktuszok családjához
tartoznak, azonban teljesen más kezelést igényelnek télen. Ezúttal nem
érvényes a kaktuszok általános teleltető „programja", azaz pihentetni
kell, novembertől március-áprilisig nem szabad locsolni.
Azért foglalkozom velük külön, mert természetesen nekem is van. A
Phyllocactusom pedig különlegesen kedves, hiszen jó pár évvel ezelőtt
egyik alkalommal találtam egy darabkát a járdán. Kicsit megsajnáltam, s
felvettem, elültettem. Azóta már igencsak kifejlődött. Igaz nem a
legszebb formát vette fel, de azért még mindig a kedvenceim között
szerepel. Az idei nyáron - most először - pedig igazán meg is hálálta a
gondoskodást, méghozzá virágözönnel. A képek is ezt bizonyítják.
Levélkaktuszokról általában
Visszatérve a levélkaktuszokhoz, azaz az Epiphyllumokhoz. Ezen
csoport a kaktuszok világán belül sajátos, egyéni ápolást igényel.
Meleg, trópusi vidékekről származnak, ahol a nagy fák ágvilláiban
összegyűlt humuszfészkekben tenyésznek. Az epiphyllumok növekedése rövid
vagy hosszú szártagú, levélszerű és csak a „levél" szélén lévő
areolákon, vagy a hajtáscsúcsokon található néhány jelentéktelen tövis.
Kedvelt levélkaktuszok: Marniera, Nopalxochia, Phyllocactus, Rhipsalis
Rhipsalidopsis (húsvéti kaktusz), Schlumbergera (karácsonyi kaktusz)
Az Epiphyllumok teleltetése
Az Epiphyllumokat, attól függően, hogy mikor virágoznak - télen, tavasszal vagy nyáron - különbözőképpen kell teleltetnünk.
Tavasszal és nyáron virágzó fajok (Nopalxochia, Phyllocactus,
Rhipsalidopsis, Selenicereus) földjét ne hagyjuk teljesen kiszáradni. A
teleltetési hőmérséklet 12-15 C fok. Ilyenkor ne trágyázzuk. 
Télen virágzókat (Marniera, Rhipsalis, Schlumbergera) alaposan
öntözzük. 20 C fok körüli hőmérsékletet kedveli, s időnként akár
tápoldatozhatjuk is. Ha túl szárazon tartjuk, elhullajtja a virágait. A
virágzás után kezdődik a növekedés, már télen beindul és tavaszig tart
az új „levelek" képződése. Májusban vihetjük ki téli helyéről a
szabadba. Itt őszig megedződnek a fiatal hajtások. Így télen biztosan
virágzik a növény.
Kommentáld!