Igyekszem egy általános módszert leírni, hogyan lehet teleltetni a kaktuszokat. Azonban mint az élet minden területén itt is léteznek kivételek. Már írtam a levélkaktuszok teleltetéséről, amelyek lényegében nem igénylik a kaktuszok „alvási" időszakát, sőt, ilyenkor is locsolni kell. Ugyancsak kivételek az általános teleltetési igények alól a Melocactus és Matucana nemzetség, melynek tagjai bár igénylik ezen időszakban a pihenést, de nagyon érzékenyek és nem szeretik, ha 15-20 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartjuk őket.

Száraz, hűvös és világos

A legfontosabb hármas szempont: száraz, hűvös és világos legyen a hely. A fontossági sorrend is ez. A legelengedhetetlenebb a kaktuszok teleltetéséhez egy száraz hely. - Tapasztaltabb kaktusztartóktól hallottam, hogy régen akár az ágy alatti ágyneműtartóban teleltették át a kaktuszokat. - Hogy ez legenda vagy sem, azt nem tudom, viszont az tény, hogy kizárólag olyan helyen pihentessük növényeinket, ahol nem érheti nedvesség, mivel utóbbi esetben igen könnyen kirohadhatnak.

A második követelmény a hűvösség. Igyekezzünk olyan helyre tenni kaktuszainkat, ahol télen se megy fagypont alá a hőmérséklet. Ideális hőmérséklet az 5-10 Celsius fok, de mint korábban említettem vannak különleges igényű fajok. A teleltetés előtt alaposan szárítsuk ki a kaktuszokat, főleg ha sötét helyen töltik növényeink a telet, mivel ilyenkor teljesen leállnak és nem képesek felvenni a nedvességet, így az a gyökerek elrohadását, illetve a növény megnyúlását is eredményezheti. Ugyancsak emiatt egyáltalán ne is locsoljuk kaktuszainkat. Fontos, hogy ne legyen párás dohos a levegő ott, ahol tartjuk őket. A párás levegőben gombák és egyéb kártevők támadhatják meg növényeinket.

A harmadik követelmény a világosság. Ez a kevésbé fontos feltételek közzé tartozik, mivel a kaktuszok vegetációja amúgy is leáll, vagyis annyira nincs szükségük a fényre.

A legideálisabb a teleltetésre - persze egy fűthető növényházon kívül - egy fűtés nélküli szoba, lépcsőház.

A teleltetést ősz végén kezdjük. Októberben fokozatosan csökkentsük az öntözésüket, s a hónap végére, amikor már be is kerülnek a növények a szabadból, teljesen szüntessük be.

Amennyiben nincs lehetőségünk növényeinket megfelelő helyen teleltetni, akkor a (fűtött) szobában is tölthetik a telet. Én ilyenkor sem locsolom kaktuszaimat, azonban akadnak olyan kaktusztartók, akik ajánlják, hogy ritkán és kevés vízzel öntözzük meg.

Kevés olyan növénykedvelő lakás létezik, amelyből hiányoznak a levélkaktuszok. Tudni kell róluk, hogy ugyan a kaktuszok családjához tartoznak, azonban teljesen más kezelést igényelnek télen. Ezúttal nem érvényes a kaktuszok általános teleltető „programja", azaz pihentetni kell, novembertől március-áprilisig nem szabad locsolni.

Azért foglalkozom velük külön, mert természetesen nekem is van. A Phyllocactusom pedig különlegesen kedves, hiszen jó pár évvel ezelőtt egyik alkalommal találtam egy darabkát a járdán. Kicsit megsajnáltam, s felvettem, elültettem. Azóta már igencsak kifejlődött. Igaz nem a legszebb formát vette fel, de azért még mindig a kedvenceim között szerepel. Az idei nyáron - most először - pedig igazán meg is hálálta a gondoskodást, méghozzá virágözönnel. A képek is ezt bizonyítják.

Levélkaktuszokról általában

Visszatérve a levélkaktuszokhoz, azaz az Epiphyllumokhoz. Ezen csoport a kaktuszok világán belül sajátos, egyéni ápolást igényel. Meleg, trópusi vidékekről származnak, ahol a nagy fák ágvilláiban összegyűlt humuszfészkekben tenyésznek. Az epiphyllumok növekedése rövid vagy hosszú szártagú, levélszerű és csak a „levél" szélén lévő areolákon, vagy a hajtáscsúcsokon található néhány jelentéktelen tövis.
Kedvelt levélkaktuszok: Marniera, Nopalxochia, Phyllocactus, Rhipsalis Rhipsalidopsis (húsvéti kaktusz), Schlumbergera (karácsonyi kaktusz)

Az Epiphyllumok teleltetése

Az Epiphyllumokat, attól függően, hogy mikor virágoznak - télen, tavasszal vagy nyáron - különbözőképpen kell teleltetnünk.
Tavasszal és nyáron virágzó fajok (Nopalxochia, Phyllocactus, Rhipsalidopsis, Selenicereus) földjét ne hagyjuk teljesen kiszáradni. A teleltetési hőmérséklet 12-15 C fok. Ilyenkor ne trágyázzuk.
Télen virágzókat (Marniera, Rhipsalis, Schlumbergera) alaposan öntözzük. 20 C fok körüli hőmérsékletet kedveli, s időnként akár tápoldatozhatjuk is. Ha túl szárazon tartjuk, elhullajtja a virágait. A virágzás után kezdődik a növekedés, már télen beindul és tavaszig tart az új „levelek" képződése. Májusban vihetjük ki téli helyéről a szabadba. Itt őszig megedződnek a fiatal hajtások. Így télen biztosan virágzik a növény.